Na, mit is írjak, így egy hónap elteltével. Hmm.. Azt hiszem lassan kezdem az új környezetet, főleg az új szobámat egyre inkább az otthonomnak érezni. Berendezkedtem nagyjából, és a sok kacattól olyan otthonos ez az eredetileg elég barátságtalan szoba. Annyi minden hiányzik még így is, de végre van például egy normális seprűm, amivel ki tudok takarítani, aztán a polcaim is szépen feltöltődtek az elmúlt hetek alatt, azt hiszem lassan azzal lesz baj, hogy hova tegyem a sok cuccomat - pláne amikor otthonról megérkezik a csomagom a szükséges könyvekkel, füzetekkel, jegyzetekkel…
Megvoltak az első főzéseim is a koliban, kezdetnek spagetti, aztán tortellini és zacskós leves. Túl nagy lakomákat még nem tudok készíteni, ugyanis egy edényem van összesen, az is a közösből. A nagy beruházásokkal várnék még, amíg kerítek valami munkát. Nem olyan egyszerű egyébként, mint gondoltam. És itt úgy tűnik az „azonnali munkakezdés” legalább egy hónapot jelent.
A héten leadtam, illetve a csoportunk leadta az első mikroökonómia házi feladatot is, kíváncsi leszek a javítására. Hát, igen, az időm nagy részét most újra tanulással töltöm. Tudom, hogy otthon ez már rég elkezdődött, nekem csak most..és tartani fog egészen július végéig. Jujj, de jó lesz!
A hétvégén volt egy jó kis VWL, azaz Közgázos buli a suliban, ami egy kicsit bénán hangzik, ha úgy nevezzük, mint suli-buli, de a szervezők nagyon jól megcsinálták, volt minden, ami az igazi diszkó hangulathoz kellett. Megünnepeltük az óraátállítást, ami miatt néhány embernek gondot okozott, hogy mikor is indul az éjszakai busz.
Vasárnap kipihentem a buli okozta fáradalmakat, este pedig ellátogattam a templomba, ahol a Mindenszentek ünnepének tiszteletére a misén felnőtt vegyeskar énekelte az énekeket, ami nagyon szép volt. Hazafelé pedig, bármennyire is lakom már itt egy hónapja, sikerült eltévednem. A metró ugyanis a központi pályaudvarról indul, ami egy elég forgalmas közlekedési csomópont, és a 16-os számú helyett én a 18-asra szálltam, és csak azt vettem észre, hogy eddig még nem látott utcáknál állunk meg. Nem volt mit mást tenni, leszálltam valahol az ismeretlen közepén, gondoltam megvárom a következőt az ellenkező irányba, és visszamegyek a pályaudvarra. Na, igen ám, de vasárnap este 8-kor kb. 25 percenként járnak a vonatok, úgyhogy úgy döntöttem nem várok, hanem megkeresem a nekem megfelelő megállót. Szerencsére fél óra mászkálás és kérdezősködés után rátaláltam, és 12 perc várakozás után elindulhattam hazafelé. Egy órás késéssel haza is értem. Nem baj, legalább megismertem a város Probsthof nevű szegletét, ahol lehet, hogy egyébként sosem szálltam volna ki.
Azon olvasóimat, akiknek volt Pénzügyi számítások órája arra kérném, hogy ha van valami elektronikus jegyzetük, küldjenek nekem, légyszi, mert azt hiszem, ahhoz hasonlót tanulunk most pénzügyből. Vagy legalább megnézném, hogy tényleg hasonló e. Nagy segítség lenne ugyanis magyarul olvasni valamit róla. Előre is köszönöm szépen!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.